autognom

Közzé tétetett az európai Év Autója 2008 jelöltjeinek listája.

Könyveket lehetne megtölteni azokkal a mai (vagy közelmúlt-béli) autókkal, amelyek külső formaterve láttán az ember cseppfolyóssá válik, amint szétolvad maga körül a gyönyörűségtől. Majd ebben a bódult állapotában óvatlanul felpattintja az ajtót, amely mögül azon nyomban ráugrik a Plasztikszörny Műszerfal és az Izzasztó Fényes Üléshuzat.

Nem, nem az Isaura...

Három-négyévesen, néhány alsó polcon felejtett, könyvvé kötött Autó-Motor évad által módfelett korán - ámde egy életre - autóbuzériába mártva, ma viccesnek tűnő alkatrészek kötötték le kiváncsiságomat a nyolcvanas évek Magyaroszágának autóin. Miura-szempillák vagy Gotti-felnik, azok nemigen voltak az utcán.

Ma reggel reggel a WC-n ülve megintcsak Jeremy Clarkson könyvet olvastam.

Régóta vártam már ezt a Clio III RS tesztet. Annyira, hogy nem is bírtam ki, jól be is előztem.

Igaz, hogy a [régi] Xsara Picasso közelebb áll a bárgyútekintetű ráják rendjéhez, mint az egyterű családi autókéhoz, de azért közel sem olyan sokkoló jelenség, mint amennyire Picasso képei, mondjuk szerelméről, Dora Maar-ról.

Tényleg a VW csinálja a legviccesebb reklámokat.

Amerika egyik legzseniálisabb találmánya a haláltusáját vívja. Itthon is meg szülőhazájában is.

Nekem valahogy a háromszázezer km felett futott autók olyanok, mint a kísértetek: látom, hogy itt van előttem, de a tudatom azt súgja, ilyen nincs, ennek már halottnak kell lennie. De miért is?

Lambo-spotting completed.

Ménkű korán lesz holnap ébresztő...

...és hozzá gumit is kéreg.

Persze, lehet - sőt, kell is néha - keseregni azon, hogy az autóipar mérnökei a vezetési élmény helyett a kényelem és biztonság szavakat tűzték a zászlóra. De azért az feltétlenül nem baj, hogy ilyesféle, sofőrt, utast és önmagát összecsomagoló pléhdobozok nem kerülnek már gyártásba.

A Microsoft új őrületétől tegnap esett le az állam. Mára meg ez a videó jutott...